BESZÁMOLÓ A XI. SEVILLAI KÉPREGÉNYTALÁLKOZÓRÓL

Kedves Barátaink,

Úgy alakult, hogy az utóbbi néhány hetet Sevillában töltöttük. A városban jártunkban-keltünkben a következőre lettünk figyelmesek:

A XI. Sevillai Képregény- és Illusztráció Találkozó plakátja

Elmentünk a rendezvényre? Még szép!

Rövid tudósításunkat olvashatjátok.

A háromnapos fesztivál első, pénteki napján délelőtt hivatalos ügyeket kellett intéznünk, ezért csak délután háromkor (fényképezőgépemet elővigyázatosan otthon felejtve) érkeztünk a rendezvény fő helyszínéül szolgáló, a történelmi városközpont szélén található Casino de la Exposición nevet viselő épületbe.

Belépésünkkor az első, ami eszünkbe ötlött, a következő volt:

-De hiszen itt nincs senki!!!

Valóban: a nagyterem, amely patinás ugyan, de alapterülete jóval kisebb, mint a budapesti Gödör Klubé, a néhány árusítóstand személyzetét leszámítva üresen kongott…

A kép a második napon, szombat délután készült.

Volt-e már részetek abban a kellemetlen élményben, amikor egy árukkal megrakott piacon egyedüli vásárlóként sétáltatok végig? Nos, ez pont ilyen volt.

Az információnál dolgozó segítőkész ifjú punk/emós/modernrokker (ki tudja már a mi korunkban követni ezeket a trendeket?) arról biztosított, hogy egy óra múlva maga a Nagy Ember, a fesztivál díszvendége, Carlos Pacheco épp itt, ezen a helyen fog dedikálni, ahol ő ül – mi mégis inkább elindultunk a fesztivál másik fő helyszíne felé.

Az információnál mindig segítőkészen tájékoztattak a legközelebbi zombitámadás várható időpontjáról.

Fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen mi ez a programfüzetben szereplő „FNAC” nevű hely, ahol a három nap alatt több alkotó tart előadást, illetve dedikál. Odaérve megtudtuk:

Igen, hideg is volt.

Hűséges olvasóink kitalálhatták, hogy egy könyveket, CD-ket, játékprogramokat értékesítő áruházlánc egyik tagjáról van szó. Körülnéztünk, de a szórólapokon és a kirakatban elhelyezett molinón kívül ekkor még itt sem láttunk semmiféle arra utaló nyomot, hogy bármiféle rendezvény folyna, pedig már igencsak délutánra járt az idő.

Ha már itt tartunk, néhány szót a Spanyolországi képregényes kínálatról: itt a Fnac-ban, és az összes többi általunk meglátogatott nagyobb könyvesbolt árukészletéből kiderült: itt egy egészen más nagyságrendű piacról van szó, mint Magyarországon.

Ennek az üzletnek a kb. 3-400 négyzetméteres könyvesbolti részlegében egy olyan képregényes sarok van, mint a budapesti Komikon – csak éppen sokkal jobban megtömve mindenféle képregénnyel (vastag, gyűjteményes kötetekkel természetesen)– a Marvelektől kezdve undergroundnak számító alkotók munkáiig.

Ja, és ez mind spanyol nyelvű kiadásban.

Nemrég jelenhetett meg az összes Preacher műbőrkötésben, a három vagy négy vastag kötet nagyalakú Bibliákra emlékeztet. A sokadik kiadást megért Watchmen és a Gyilkos tréfa már csak az Absolute verzióban elérhető. Little Nemo kalandjai eredeti méretben, azaz kb. A/2-esben, kemény kötésben, a legújabb Daniel Clowes-kötet, Asterios Polyp, ilyenek.

Hasonló mennyiségű a felhozatal az európai vonalon is, bár be kell, hogy valljam, ismereteim hiányossága miatt nem tudom, innen mit kellene kiemelni. Az biztos, hogy az összes Blueberry, Torony, Blacksad ott sorakozik. Ha pedig átmegyünk a gyerekkönyvekhez, alap, hogy ott van minden Tintin, Asterix, Lucky Luke.

És ezek csak a külföldi művek - helyiekből is volt rengeteg, hasonló kivitelben.

Ilyen piacon egy képregényfesztiválnak nyilván nem az a szerepe, mint nálunk Magyarországon. A későbbekben be is bizonyosodott, hogy nem az eladásokon van a hangsúly – azok elenyésző része történik a fesztivál keretein belül.

A rendezvény további eseményei is alátámasztani látszanak ezt a következtetésünket. Először is: a Casino de la Exposición nagytermében semmivel sem volt több stand felállítva, mint az otthoni fesztiválokon, és ezen belül is talán két kiadó képviseltette magát, holott a könyvesboltok kínálata alapján ennél jóval több van az országban. A többi standot inkább figurákat, képregényhez, mangákhoz kapcsolódó árucikkeket értékesítő cégek foglalták el, illetve néhány szerzői képregényes – ez utóbbiakról később szólunk majd bővebben.

Azért bóvli volt dögivel.

Ahogy Budapesten, itt is kapcsolódtak az eseményhez kiegészítő programok. A helyszín szomszédságában fekvő egyetemen több előadást is tartottak képregényes témában a rendezvényt megelőző napokban. Ezekről sajnos lekéstünk, így nem tudunk pontosabb információkkal szolgálni róluk. A Casino de la Exposición-ban zajló prezentációk közül néhányat végigültünk – annak ellenére, hogy hiányos spanyoltudásunk miatt tartalmukból mindössze annyit fogtunk fel, hogy az adott pillanatban milyen témáról van szó.

Az otthon megszokottakkal ellentétben itt az előadások nem a központi térben, hanem egy viszonylag félreeső, teljesen zárt, kb 35 m2-es teremben zajlottak.

A magunk részéről észre sem vettük volna, hogy egyáltalán valami történik odabent, ha a helyszínre a Fnac-ból visszaérkezve az információnál nem mutogatjuk el kézzel-lábbal, hogy mi bizony meg szeretnénk tudni, hogy hol vannak az előadások.

Ez a mosolygós úr eredeti amerikai képregényoldalakat árult. Egész jó cuccai voltak. A www.artcoholics.net címen nézelődhet, aki gondolja.

Nem meglepő tehát, hogy az amúgy is alacsony látogatottság mellett (bár késő délután már kezdett valamivel több ember beszállingózni a nagyterembe) baromi kevesen voltak kíváncsiak az előadók mondanivalójára. Az első két előadás, amit megtekintettünk, a képregénykészítésben alkalmazható 3D-s grafikáról, illetve szerzői kiadványokról szólt. Ezeket úgy hat-nyolc ember hallgatta meg, akik közül legalább 50% az előadók közvetlen baráti köréből került ki.

A fesztivál három díszvendégének, Emile Bravonak, Carlos Pacheconak és R.M. Guerának az előadásain picivel többen voltak – Pachecoén mintegy harmincan (Rekord!), a másik két úriemberén pedig körülbelül húszan. Talán mindenki egyetért velem abban, hogy jobb, ha az ilyen előadások szem előtt, a főtérben zajlanak.

Emile Bravo ilyesmiben utazik

A fesztivál programja egyébként minden nap este kilencig tartott. A spanyolok már csak ilyen későn fekvők.

A szombati napra eléggé rányomta bélyegét a zuhogó eső. Az eredetileg a rendezvényközpont előtti nyitott színpadra tervezett karaoke és cosplay versenyekre összegyűlt nép így beszorult a nagycsarnokba. Alábbi videónk ezt a helyzetet dokumentálja.

A versenyeket egyébként másnap megtartották, ám ezekről sajnos lekéstünk. Mindenesetre szerény véleményünk szerint a kosztümösök itt valamivel visszafogottabbak voltak, mint amihez otthon hozzászokhattunk. Persze volt, aki kitett magáért:

Nem lenne igazi egy rendezvény a Fett-família valamelyik képviselője nélkül! (Ez most melyikük is?)

Ez az úriember csalódottnak tűnik -
valószínűleg nem nyert a versenyen.

A legmagasabb rohamosztagos, akit életemben láttam...

Szombat este kilenckor több szerző a fent említett FNAC-ban dedikált.

RM Guera skiccelget

Érdekes, és egyben jellemző, hogy az alkotók nem csak kiadványaikat dedikálták, de nagyon szívesen rajzoltak sima papírlapokra is – sőt, inkább ez utóbbi volt a jellemző. Más szóval: teljesen ingyé' rajzolgattak a népnek.

A többiek sem tétlenkedtek.

Ahogy otthon, itt is vannak saját kiadású, szerzői képregényfüzetek, amiket az alkotók csak rendezvényeken árusítanak – itt Fanzine-nak hívják őket. Ezeket szeretnénk most bemutatni, kiadványonként néhány jellemző képpel illusztrálva. Antológia jellegük miatt nem tudok teljes képet adni ezekről, de a címekre kattintva elérhetik az alkotók honlapjait.

A kedvencünkkel kezdenénk. Az Adobo antológia fekete humorral operál, politikailag abszolút inkorrekt poénokkal dobálóznak. Érdekes, hogy a legutóbbi szám tartalmaz egy ál-archív cikket, amelyben Nyikita Szergejevics Hruscsov’56 október 24.-én egy folyóirat levelezési rovatának jósnőjéhez fordul tanácsért: hogyan verje le a forradalmat Magyarországon…

Montserrat, a leszbikus üzletasszony kalandjai

A jobb oldali sztori leadás előtt nem sokkal készülhetett...

A Humorérzék Nélküli Emberek Kongresszusa

A Rantifuso című 86 oldalas fanzin a nyolcadik számánál tart éppen. Véleményünk szerint ez igen-igen hasonlít a magyar PinkHell legutóbbi két számára (5-6.). Még egyes magyar alkotók stílusával összetéveszthető rajzokkal is találkoztam, amikor beugrottam a legközelebbi Burger Kingbe, hogy egy sör mellett átlapozzam a kiadványt.

Mindkettő jól esett a nagy hidegben.

A zombik láthatóan nem csak nálunk népszerűek.

...a romantikázó vámpírokkal egyetemben.

A szakszóval "elszállt"-nak hívott képregényeknek is helyük van a füzetben.

A Killer Toons A/4-esnél kicsit nagyobb méretű, vaskos kiadvány. Borítója vidám perceket ígér:

Azonnal látszik, hogy itt lacafacázás bizony szóba sem jöhet!

A történet szereplőinek igencsak kisimultak a vonásai. Ez a sok pihenéstől lehet.

Van, aki tovább részletezi a mondanivalóját.

Végül minden a helyére kerül.

 

A WEEzine című, A/5 méretű, hasonló oldalszámú, fekete-fehér antológia egy elég masszív válogatást közöl a spanyol webcomics-okból (így kell ezt írni?). A linken keresztül elvileg minden résztvevő oldala elérhető. Általában jópofának tűnnek. Ahogy az lenni szokott, vannak az antológiában grafikailag jobb és gyengébb alkotások is.

A téma, ugye: Fantasy vs. Sci-Fi. Ennyire azért értünk spanyolul.

Mangás hatások dominanciája

Azért elvétve más is előfordul.

Édibédi kis rajzok. Nyugi: enyhébb káromkodást is tartalmaznak.

A fesztivál ideje alatt itt is lehetett a kikészített eszközökkel rajzolni, szerepjátékozni, gyurmából szuperhősöket formázni, esetleg papírból meghajtogatni őket. Külön szoba volt a számítógépes játékok kedvelőinek...

"ÖLJÉTEK MEG A SZÜLEITEKET!!!"

...illetve a nagyterem mellett egy kis olvasósarkot is kialakítottak, ahol többek között az alsó képen látható könyveket lehetett böngészgetni. Érdekes módon a fesztivál végéig egyiket sem lopták el.

Olvasósarok

Ezekre - úgy tűnik - egyik látogató sem tartott igényt...

Mindent összevetve kellemes kis rendezvény volt ez, bár egy picivel több látogatóra számítottunk, pláne a meghívott vendégek hírneve és mennyisége alapján. Kívülállóként elég csendesnek találtuk az egészet, nem éreztük, hogy itt most az utca népét meg akarják téríteni a képregény magasztos ügyének. Erre egy ekkora piacon persze nincs akkora szükség, mint Magyarországon.

Reméljük, hamarosan újra jelentkezünk. Addig is itt van a rendezvény honlapja. A kommentekben feltett kérdésekre szívesen válaszolunk.

Minden jót mindenkinek, mindenhol, mindig!